Cserna-Szabó András - azonos cím¿ könyvéb¿l válogatott - novelláiban a férfiak kallódó Ádámok, akik hol léhán, hol elképeszt¿ elszántsággal vetik bele magukat az önpusztításba, az apokalipszisbe, a n¿k pedig csábító, rafinált Évák, akik hol ifjú perditák, hol érett szépasszonyok b¿rébe bújnak, de mindig taszítanak egyet a lejt¿n lefelé csúszó (elvileg) er¿sebbik nemen. Persze ez a pusztulás egyáltalán nem lehangoló, inkább groteszk, abszurd és vicces. Nemcsak szánjuk h¿seit, hanem bizony velük (sokszor rajtuk) nevetünk, s közben nem feledkezünk meg a kulináris és az altesti élvezetekr¿l sem.